Bea weboldala

Szabadlábon Nürnbergben

Már megint a bizsergés a talpban, az elvágyódás új helyek, új élmények felé. Aki szeret utazni, annak nem kell részleteznem, hogyan is működik ez. Egyszerűen csak leültem a gép elé egyik vasárnap és megvettem a repülőjegyet Nürnbergbe. Fél óra múlva pedig arra gondoltam, megosztanám az élményt valakivel, aki nyitott rá, így írtam Tündének, aki az első "sokk" után boldogan tartott velem.

Kedden, kora délelőtt szállunk le Nürnbergben. Mindent remekül elterveztem, csak azzal nem számoltam, hogy a Nürnberg kártya online megvásárlása több mint félórát vesz igénybe. A kártya megléte azért fontos, mert így 48 órán keresztül "degeszre" utazhatjuk magunkat és 50 múzeumot látogathatunk meg ingyen. Nem mintha beleférne a programba ennyi, de tény, hogy mi hozzuk a maximumot.

Mivel a tervezett buszunk már elment, kézenfekvő megoldás a metró, ami negyedóra alatt Nürnberg központjában, a Főpályaudvarnál van. Igaz, az átszállást elvétjük, de még így sem vagyunk nagy csúszásban.

Első megállónk a Fürth városában található Jüdisches Museum Franken. Egy kedves kis utcában lévő kocka épület. Valaha ez volt az itteni zsidó élet központja, így a nácik az elsők között rombolták le. A kiállítás teljesen modern, rengeteg hasznos információt ad az egykori tulajdonosokról, a városi zsidók szokásairól, életéről. Sétánk az  eredeti mikve meglátogatásával indul, megahtározva az egész látogatás hangulatát, s az új részek fokozzák érdeklődésünket. Kedvencem a dinós gyertyatartó és a kóser állatok csoportja.

Nagyjából egy órát töltünk a múzeumban, majd eszünk egy fánkot Fürth főutcáján. Közben a hátizsákom füle leszakad, ami elég kellemetlen már így, az út elején, de megoldom. Egyébként soha nem gondoltam volna, hogy három napra be lehet pakolni egy 40x20x25 centiméteres kis táskába. De sikerült. Csak a táska látja másként.

Úgy tűnik sportot űzünk abból, hogy folyton rossz irányba metrózunk. Így viszont néhány perccel lekéssük a Bergstrasse 19. szám alól induló Sziklajárat túrát. Vigasztalódni a Kaiserburgba, vagyis a várba megyünk, ahol egyik ámulatból a másikba esünk. Különösen a Kápolna bűvöl el minket, a termek hangulata, és az, hogy egyáltalán nincs tömeg. A várban van egy 300 méter mély kút, ahová egy gyertyát engednek le bizonyos időközönként. Úgy tűnik, itt csoportosul minden látogató. Szerencsére akad kivetítő, amin követhetem a zsugorodó fényt, noha így nem ugyanaz az élmény. A Silver toronyba a tömeg mértékéhez viszonyítva korlátozott a belépés. Ha valaki elsőre nem jut be a jeggyel, érdemes kicsit várni, mert üresedés esetén megkapjuk a zöld jelzést. Felkanyargunk a csigalépcsőn, megszemléljük az alattunk fekvő tájat, majd visszatérünk a Sziklatúrához, immár sikerrel. Idegenvezetés hétköznap csak németül van, de lehet venni angol tourgudie-ot. A katakombába a közeli terecskéről ereszkedünk alá. Míg az első teremig jutunk, a háborúról, egy amerkai bombáról és a pusztításról esik szó. Tünde erre a programra vágyott leginkább, de most kétségbeesve menekül, klausztrofóbiára hivatkozva. Kicsit aggódom, mivel a telefonom töltöttsége 20 százalék, de bízom benne, hogy megtaláljuk egymást a vezetés végén. A túra nem túl izgalmas, a gondolataim is kalandoznak. Jeges emberekről és sörkészítésről van szó. A Whiskey gyártásnál már szag is társul a magyarázathoz, így én is feladom. De már a felszínen vagyunk, Tünde vár a bejáratnál, összenevetünk és megyünk a szállásra.

Központi helyen lakunk, egy kellemes szállodában, bevásárlási lehetőség a Főpályaudvaron, ami egyben pláza is, egy tömött boltban. Fáradtak vagyunk, de teszünk egy rövid sétát a középkori falu (Handwerkerhof) kis kézművesboltjai között. A fáradtság elszállt, boldogan vigyorgunk és fotózunk.

Másnap reggel 7-kor ébredünk. Nem kell sok beszéd, egy rugóra jár az agyunk. Menjünk! Módosítjuk a programot, s múzeumok helyett a külváros felé vesszük az irányt. Élvezzük, hogy a villamos a házunk előtt áll meg, hogy kényelmes, szellős, az átszállás gyors, végre nem rontjuk el az irányt, legalábbis a járművekkel nem. Aztán persze a 4 perces sétából lesz vagy 16 perc, mire elérünk a középkori ipari területre, a Fabrikgut Hammerbe. Se útjelzők, se reklámplakátok. Ezt a helyet nem hirdetik sehol. A főkapun belépve nagyjából egy tucat középkori épület fogad minket. Bájos mesevilág. A házak nagyrésze felújított, de van köztük lebombázott kocsma, más épület, a kis közösség terecskéjén egy obeliszk. Meglep, amikor az egyik műemléképület ablakán valaki elhúzza a függönyt. (Bizonyára az ott lakók miatt a hallgatás.) Már jönnek a kukások is, és a futók. Egy asszony munkába indul. Csak turisták nincsenek sehol. És pont ez az, amitől szeretjük, amitől átélhető.

Hazafelé kényelmes, lassú tempó, jó átszállással. Még mindig bőven van idő a múzeumokra. Albrecht Dürer eredeti, XV. századi házában, Nürnberg egyik legismertebb múzeumában vagyunk. Legalább három szintet járunk be ott, ahol a nagy festő élt és alkotott. Természetesen itt is vannak kedvenc szobáim, de fényképezni sajnos nem szabad, így csak az emlékezetemben rögzítem a látottakat és a Dürer szüleiről szerzett információkat. Egyetlen itt készített képem az ablakból nyíló panoráma. Nem lehetett rossz így alkotni.

Csak pár perc séta, s máris a Stadtmuseum im Fembo-Hausban vagyunk, a város történeti múzeumában. Megannyi csoda négy emeleten keresztül. Magunk vagyunk, sehol egy őr, viszont minden teremben van valami meglepetés, valami izgalmas, amit kipróbálhatunk. Túlzás nélkül ez a kedvenc múzeumom. Imádom, hogy egy távcsövön át belenézhetek a múltba, s a náci csapatok a szemem előtt vonulnak az utcán, hogy pöröghetek a székkel, a szimulátoron láthatom magam előtt a zsinagóga oszlopait, a karzatról letekintve a mélységet. Nos, ezt nehéz überelni.

A szokásos wrap ebéd után két múzeumot tervezünk még, egy kis szigeten található mindkettő, közel a főtérhez: a Henkerhaus Museum  (a Hóhér háza) és a Bratwurstmuseum. Az első egy picike helyiség, képekkel és német, illetve angol nyelvű tájékoztatókkal. De már nincs kedvem olvasni. A Bratwurstmuseum igazából egy bolt leválasztott része. Középkori hangulatot vártam, de csak virslik és disznók várnak. Lehet, hogy én néztem el valamit. Ez a mélypont. Már nem vágyunk más múzeumba, csak ki, a zöldbe. Megint jöhet a villamosozás közbeni pihenés. A végállomásnál csak átsétállunk az úton, s belevetjük magunkat az erdőbe, merthogy a Tiergarten, az állatkert, a természetbe épült bele, s ezt az állatok és az ide látogató családok is nagyon élvezik. Itt minden az állatokról és a gyerekekről szól. Van trambulin, lehet fára mászni, sok a játszó, nagy a terület. Mindenki boldog. Végig sem tudjuk járni három óra alatt, de a tengeri teheneket vétek lenne kihagyni. Óriási élmény szelid, bájos, játékos lényüket szemlélni. Hazaérve Tünde már nem akar menni sehova. Igazából én is maradnék a szobában, ha nem lennék maximalista, s nem csábítana az utolsó múzeum, a Germanische National Museum, ami közel van, s szerdánként 17.30-tól 20.30-ig  ingyenesen látogatható. Nekünk egy óránk van rá, ami természetesen nem elég egy ekkora múzeumra, így a számunkra legérdekesebb résznél kezdjük, a kolostor romjainál, amik mára az épület részét képezik, majd szétválunk, s mindketten a saját tempónkban fedezzük fel a látnivalókat. A múzeum gyűjteményében számtalan érdekesség található, köztük sajátos reneszánsz festmények, repülő aligátor, unikornis trófea, középkori orvosi eszközök, és egy olyan földgömb, amin Amerika még nem is létezik. Tünde nem bánja meg, hogy mégis velem tartott. Ez lesz a kedvenc múzeuma, el is határozza, hogy visszatér ide másnap. De nem lesz rá ereje.

A szerdai tavasz után a csütörtök hideg és kellemetlen. Elvonszolom magam a Jövő házába, a Deutsches Museumba. Óriási csalódás. Kihasználatlan, hatalmas terek, szürke betonfalak, németül beszélő robotok, akik az én angol kérdéseimet meg sem hallják. Nem érzem magam itt komfortosan, csak a vezetés szimulátor nyújt kárpótlást. A külső környezet jobban érdekel, de még szükség van egy kis, könnyed pihenésre is a hotelben, mielőtt délben felkerekedünk, hogy utoljára bejárjuk a belvárost. Elköszönünk a templomoktól, megkóstoljuk a híres nürnbergi kolbászt. Jobb lett volna kihagynom a savanyúkáposztát... Nehéz feledni ezt az ízt, de jó indok egy fagyira.

Már nincsen Nürnberg kártyánk, így csak a lábunkra számíthatunk. A régi látványosságok mellé új elemek kerülnek, a Heilig-Geist-spital (Szentlélek Kórház), a Frauenkirche, és a város legszebb utcája, a számomra kimondhatatlan Weisergerbergassen, amin kétszer is végisétálunk, míg el nem érünk a Tuchersloss Múzeumhoz. Itt megmelegszünk egy kicsit, bejárjuk a toronyszobákat, ahol képet kaphatunk a gazdag patríciusok életéről, megirigyelhetjük masszív bútoraikat, táncolhatunk reneszánsz zenére a bálteremben és kedves portrékat nézegethetünk. Miután a telefonom is és mi is feltöltődtünk, ismét a várat vesszük szemügyre,de most több nézőpontból. Legalább három kört teszünk, mire megtaláljuk a gyilokjáró bejáratát, aminek úgy örülök, mint kisgyerek a karácsonyi ajándéknak, s ezzel az élménnyel indulunk a reptérre. Az utazás izgalmait fokozza, hogy két igen jókedélyű német társaság utazik velünk, akik még beszállás előtt sörökkel alapoznak, de végül minden elsimul és zavartalanul érkezünk Budapestre az éjjeli órákban.

Nürnbergből nemcsak rengeteg élményt, de a mellettem ülő hölgyet is sikerül hazahozni, mivel beszélgetésünk alatt fény derül rá, hogy ő is a környékemen lakik. Ez azonban már egy másik történet.

2025. május

Köszönet a családomnak, hogy elengedtek csavarogni, és Tündének, amiért velem tartott erre a kalandra!

Hasznos információk:

Nürnberg kártya: 38 Euro

Egy vonaljegy ára 3,90 Euro

Sziklatúra: 12 Euro (Nürnberg kártyával 6 Euro + 1 Euro  a tourguide)

A felsorolt múzeumok mindegyike ingyen látogatható Nürnberg kártyával:

Jüdisches Museum Franken: 8 Euro

Tiergarten (állatkert): 20 Euro

Kaiserburg: 9 Euro

Albrecht Dürer Ház: 7,50 Euro

Stadtmuseum im Fembo-Haus: 7,50 Euro

Bratwurstmuseum: 5 Euro

Henkerhaus: 3 Euro

Germanische National Museum: 10 Euro

Deutsches Museum: 10,50 Euro

Tuchersloss Museum: 7,50 Euro

2 gombóc fagylalt: 4 Euro

Halumi Wrap: 7,50 Euro

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat