Bea weboldala

Prága kívülről

   Amikor júliusban lefoglaltam ezt az utazást, úgy képzeltem, hangulatos lesz majd a karácsonyi díszbe öltözött, porcukorral hintett cseh fővárosban andalogni. Mindenre gondoltam, leszámítva a viharos erejű szelet, az egésznapos esőzést és hazafelé a kitartó útitársnak bizonyuló ködöt.

 Délután háromkor, a szélviharokat és hófúvást leküzdve érkezünk Prágába. Izgatottan toppanok a recepciós elé, két megtanult mondatommal: "Dobry den! Mám rezervaci na pokoj." Vagyis: "Jó napot! Foglaltam szobát." Meggyőző lehetek, mert a hölgy anyanyelvén válaszol, én pedig igen csehül érzem magam, amiért egy szót sem értek az egészből. A továbbiakban inkább az angoltudásomra támaszkodom.

 Gyakorlatilag másfél nap áll rendelkezésünkre, hogy felfedezzük a környéket, úgyhogy mielőbb útnak is indulunk az egyik legfőbb nevezetesség, a Károly híd felé. A híd alatt kis karácsonyi vásárra bukkanunk, az ilyenkor szokásos vásári ketyerékkel és szomorú haszonállatokkal, akik a díszletet szolgáltatják. Kolbász és a forralt bor is kerül az asztalunkra, miközben turistacsoportok vándorolnak a változó intenzitású esőben. Az ő csapásvonalukon indulva, körülbelül a híd feléig juthatunk, mire az eső vízszintes támadásba kezd, s a széllel szövetségre lépve a többséget lekergeti a neves építményről. 

 Másnap undok, szürke, csapadékos látképre ébredünk. Az intenzív és fáradhatatlan "locsolkodás" sötétedésig tart. Jobb a közlekedési eszközökre hagyatkozi. Szilárdan eltökéljük, hogy minden körülmények között átsétálunk a Karluv Moston. Vagy mégsem? Rossz idő van. Legyen inkább a Hradzsin, a vár. Ott van templom, múzeum, vagyis falak, amik védenek a mostoha körülmények ellen. Az időjárási viszontagságok ellenére - vagy épp azért - a villamosmegálló a pesti csúcsidő viszonylataival vetszik. A helyzet a célbaérés után sem javul. Hosszú, kanyargó sor a vár előtt. Szokatlan kép a tíz évvel ezelőtti emlékekhez mérve. Nem értjük, mi történik, s nem is vagyunk olyan elszántak, mint az ázsiai turistákból álló vizes kordon. Visszatérünk eredeti tervünkhöz, s átküzdjük magunkat az esernyőktől hullámzó Károly hídon. Mennyien lennének, ha jó lenne az idő? 

 A kötelező száradási idő letelte után, sötétben vágunk neki az új kalandnak. Az eső végre kitombolta magát, s mi örülünk a nedves-csendes éjnek. A Vysehradból, vagyis a fellegvárból varázslatos panoráma tárul elénk. Balra felhőkarcolók nyújták nyakukat az ég felé, odalent fénykoszorút szőnek a víz köré az elszáguldó autók lámpái. Az alagúton villamos robog át, hatalmas tornyaival egy többszázéves templom integet, a mellette lévő temetőben hírességek sírjai domborulnak. Néha feltűnik egy-egy futó, de igazából senki sem zavar bennünket a bóklászásban. Egy órát töltünk el itt. Épp elég ahhoz, hogy lekéssük az Orloj harangjátékát. 

  Ismét a Hradzsin felé vesszük az irányt. Alig lézeng a környéken néhány ember. De ellenőrzés most is van. Fémmentesítjük zsebeinket, s mivel megbízható idegeneknek bizonyulunk, beléphetünk a vár területére. A kései időpontnak több előnye is van. Igaz, az épületekbe már nem lehet bejutni, viszont rajtunk kívül csak néhány elvarázsolt lélek bolyong a palota tágas udvarán. A hangulat egyedülálló. A Szent Vitus székesegyház tornyainak komorságát ellensúlyozzák az udvar jobb oldalán csillogó karácsonyfák. Az Aranyművesek utcája most ingyen tekinthető meg. Még körülbelül négy percig. Utána az őr az órájára néz, s szigorúan kitessékel mindenkit. Kisétálunk az alsó kapun, előttünk a fényben pompázó város. Felmérjük, mennyire messze jártunk, s boldog elégedettséggel indulunk vissza a szállodába.

  Az utolsó nap már az indulásé. Látnom kell Karlsteint, a romantikus, legendás várat, ami félórára van Prágától autóval. Kezdetben kevés izgalmat hoz a táj, viszont süt a nap és tiszta az idő. Majd változik a helyzet. Rákanyarodunk egy titokzatos útra, mely ködbe vész az erdő fái közt. A vár alatt állunk, mégsem látunk belőle semmit. Kibírhatatlan. Ez így nem maradhat. Felkaptatok a meredek emelkedőn, elhaladva két lakóház mellett - de jó nekik! Néhány árus, pecsenyesütő a jobb oldalon, kis étterem a bal oldalon. Nem ront vészesen a hangulaton. Már a vár kapujánál járok, de a torony még mindig nem tűnt elő. Szeretném ezt a csodát tiszta időben látni, kapkodás nélkül, kiélvezni minden percét. Tudom, hogy nem pénztárcabarát hely, de nem kerül le a bakancslistámról. Most azonban még hosszú út áll előttünk.

   Karlstein homályából kikerülve újabb ködfelhőbe jutunk. Rosszak a látási viszonyok. S ez így tart órákon keresztül, egészen az osztrák határig, ahol egy másik problémával találkozunk, a lefagyott utakkal. De ne szaladjunk ennyire előre! Most még Csehország gyönyörű tájain kanyargunk, amiből jelen helyzetben semmit nem érzékelünk. Küzdelmes út, de amikor az első havas tájrészlet elém bukkan, mégis úgy érzem, megérte. (Persze, nem én vezetek.)

Cesky Krumlov verőfénnyel fogad. Csak ideális parkolót nem találunk a sok csomagunkkal. Vágyakozva nézem az emeletes, átjárós várat, amit kocsival körbe tudunk kerülni, de még a villámfényképezés is nehézkes. Az útikönyv minimum ötórás vároznézést ír, mi maximum húsz percet töltünk el ezen a bájos helyen. Ide is vissza kell még jönni. A dombtetőről még látjuk, amint utánunk kúszik a köd, s beburkolja a hangulatos városkát. Menekülünk tovább, a nem kívánt paplan alól (elől) a jeges osztrák utakra. A sötétség Ausztriában ér, szerencsére már jobb útviszonyok között. A határokat sem kell feszegetni. Megállás nélkül hajtunk be Magyarországra, a külföldre tartók fényszórófüzérében. Hazaértünk.

2016 december

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat