Téli ködösítés Selmecbányán
Wellness üdülést tervezünk itthon. Hévíz, Sárvár, Békéscsaba kerül szóba. De, mint ahogy lenni szokott, most is valami egészen más sül ki a dologból. Hogy miért pont Selmecbánya, ami nem kifejezetten a spa élményekről híres? Közel van, bájos, vannak hegyei, történelmi múltja és számos kikapcsolódási lehetőséget ígér.
A kora délutáni órákban érkezünk Selmecbánya óvárosi részére. A káprázatos panorámát a tejfölszerű köd borítja, mely meghatározza az itt töltött napokat. Szállásunk, egy középkori épület, közvetlenül a Klopacska fölött helyezkedik el. Hajdan a Klopacska (lármafa) kopogása hívta munkába a bányászokat, hajnali kettőkor, és jelezte a műszak végét. Napjainkra az épület szerepe megváltozott, teaházként üzemel.
Sötét van, mire a fagyos, karácsonyi fényektől szikrázó utcákra kibotorkálunk. A sejtelmes hangulat adott a detektíves játékhoz, amivel a gyereket -7 fokban kicsalhatjuk egy röpke városnézésre. Ő nyomokat keres, én pedig az Óvárhoz vezető legrövidebb utat, amihez egy kaptató visz. Omladozó és szépen felújított műemlék épületek váltakoznak, a Szentháromság téren pompás karácsonyfa vonja el időlegesen a figyelmet a pestisjárvány visszahúzódásának emlékeként állított szoborról. Mindenütt templomok, büszkék, régiek, történelmünk néma tanúi. Az út meredeken lejt, és emelkedik, minden méter megtétele valami szépet, érdekeset sodor elénk. Kedves kávézók, kocsmák, információs tábla (magyar nyelven is), és egy tejtermék automata. Vigyázat, a kecsketej irtó savanyú!
Másnap, a bőséges, finom reggeli után újult erővel vehetem be az Óvárat (felnőtt belépő 8 Euro, gyerek 4 Euro). A csípős hideg gyors haladásra serkent. A várban szinte senki nincs, a magyar nyelvű tájékoztatóval magam fedezhetem fel saját tempóban az építményt. A hely hangulata átérezhető, van egy kis kőtár, régi, magyar emlékekkel és szép, kovácsoltvas sírkövek a szalaggal lezárt középkori kút mellett. A templomtorony harangja mellett az ember kicsinek és jelentéktelennek érezheti magát, főként teljesen egyedül.
A Szerelembank, ahol a világ leghosszabb szerelmes versét őrzik és a szerelmesek letétbe helyezhetik szerelmük legfontosabb emlékeit, érdekes program lehetne számomra, de sajnos 2023-ban az épület leégett, így legközelebb 2026-ban válik újra látogathatóvá. A Botanikus kert felé veszem az irányt. Nagyjából a város közepéig sétálok lefelé, onnan meredeken fel. Jobbra ismét egy templom, de a kanyarban már feltűnik egy impozáns, kovácsoltvas kapu. A szlovák felirat alapján nem feltétlen jönnék rá, hogy jó helyen járok, de barátom, a Google fordító tisztázza a kérdést. Mintha Csodaországban járnék. Filmbéli látvány. Hatalmas lépcsősor menetel a Bányászati-Kohászati Akadémia épületéig, hórihorgas, zúzmarás fák között. A XVIII. századi intézmény Európa első bányászati és kohászati akadémiája, a Miskolci Egyetem és a Soproni Egyetem jogelődje. Hagyományai a mai napig élnek magyarországi utódintézményeiben.
A XIX. század közepén az Akadémia köré kicsike, de szerethető botanikus kertet telepítettek, mely ingyenesen látogatható.
Némi melegedő után az Újvár, vagyis Leányvár magaslatára teszünk rövid sétát. Bizony, most már a többiek is jönnek. Az emelkedő havas, csúszós, figyelni kell, hova lépünk. Az épület vaskos falai és négy sarokbástyája jól tükrözi egykori szerepét. Belsejében fegyverek, a török harcok dokumentumai és régi képek Selmecbányáról. (Belépőjegy 4 Euro, gyerek 2 Euro) Ha szeretnénk megnézni a kiállítást, csengetéssel jelezhetjük szándékunkat. A képek alatt ugyan nincs magyar felirat, de magyar tájékoztató füzetet itt is adnak.
A Selmecbányától közel 10 perces autóútra fekvő Szent Antal (Svaty Anton) dombjáról tekint alá a Koháry kastély. A terepet már előző nap felderítettem, de a családom is kíváncsi az általam magasztalt kertre, így visszatérünk. A múzeum most zárva, egyébként vadászati és képzőművészeti kiállítást alakítottak ki benne. A park szabadon látogatható, a látszólag zárt kapu ellenére. Van, aki futni jön, van, aki kutyát sétáltat, mások egyszrűen kirándulnak, mint ahogy mi is. A kert lépcsőzetesen emelkedik. Szépen gondozott bokrok, pázsit, amit most fehérre festett a dér. Egy mesebeli befagyott tavacska, mamutfenyő törzse, erdő, a kanyarból felbukkanó templomtorony... Nyáron még kisszínpad és vízesés is gazdagítja a látnivalók sorát. Mire hazaérünk, felszáll a köd, s az este sejtetni engedi, milyen gyönyörű panoráma rejtőzik előttünk.
Alig várom a reggelt. A nap az Újvár mellett bukkan elő, de a másik ablakból a barokk Kálváriát és a hozzá vezető kápolnákat csodálhatjuk. Nehéz hazaindulni erről a villámlátogatásról.
Hazafelé még teszünk egy kitéről az egyik tajchoz, ami egy kis víztározó, ahol a helyiek fürdenek nyáron, télen pedig korcsolyázni lehet rajta. A jég vékonynak minősül ellenőrzés után, így a korizás máskorra marad. Remélem, még visszatérünk erre a kalandos vidékre.
2025 január