Bea weboldala

Cres, a nyugalom szigete?

Cres mellett azért döntünk, mert közel van, olcsó, tervezhető. Mindemellett a sziget jelmondata: No stress on Cres. A túlhajszolt év és az írországi rohangálás után most mindannyian egy kis remeteségre vágyunk. Csak egy valamivel nem számoltunk. A szállás melletti kis vendéglővel.

Minden adott a jó nyaraláshoz. Az utazás Szlovénián keresztül gazdaságos, gördülékeny. Még a komphoz is időben érkezünk. Igaz, kikötés után okoz némi izgalmat a Porozinából felfelé vezető, korlát nélküli egysávos út. Különösen, amikor egy teherautó jön szembe.

A táj csodaszép. Végtelenbe szakadó hegyoldalak, s az alatta elterülő tenger látképe kísér jobbról. Cres az Adria legnagyobb szigete, igaz, eléggé ritkán lakott. Csak háromezerötszázan élnek itt, ebből is kettőezerkilencszázan Cres városában. Nem kódorognak turistatömegek, nincs dugó. Viszont az utak helyenként igen hajmeresztőek. 

Punta krizai szállásunk a kikötőtől bő egyórás autózásra van, s ebből félórányi a tizenkét kilométeren keresztül tekergő egysávos, kőfallal határolt út.

A lakrészünk gyakorlatilag a vendéglőből nyílik. Bőröndökkel felszerelkezve vonulunk át a lakomázó vendégeken. Egy bájos házikó emeletén kapunk helyet, kilátással a tengerre. Az adottságok jók, az idő fürdésre csábít. A pakolás várhat, most inkább az úszásra koncentrálunk. Mielőtt még a vízbe vetném magam, ismerős hangot hallok. Szürreális jelenet. Ildi kolléganőm libben ki egy csónakból, pár lépésnyire tőlünk. Villámlátogatáson van. A közös örvendezés után tehetünk egy kört a csónakjukkal és még a campinget is felfedezi helyettünk. Délután már mi is elmerészkedünk a táborba. Teljes komfort. Széles, kavicsos strand, sportpálya, játszó, közért. Picilány már javában ropja a gyerekdiszkóban. Alig tudjuk hazacsalni. Addigra már az éttermi asztalok közötti teraszon is nehezebb átjutni. Úgy tűnik, vendégszám alapján tágul. Élőzenés program van. Feltételezzük, egyedi alkalom megérkezésünk tiszteletére. Hamar rájövünk a tévedésre. Az éjfél után záruló buli itt bevett gyakorlat. Ennyit a nyugodt, stresszmentes pihenésről.

Első túranapunk a sziget északi felébe vezet. Lubenice középkori településén kezdünk. A helyi lakosok száma tizenkettő. Turistából több van. A két kis parkoló dugig, mozdulni egyetlen jármű sem óhajt. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy Sveti Ivan strandja és a Plava Grotta nevezetű vízalatti azúrkék barlang gyalogosan innen közelíthető meg. Az út meredeken, hosszan kanyarog lefelé nagyjából negyvenöt percig. A megközelítéshez túracipő, elegendő étel, ital ajánlott. Vállalkozókedvünk lenne hozzá, de kisgyerekkel nem kockáztatjuk meg a kalandot. A "tömegek" a torony melletti kis kávézóba csoportosulnak. Mi a házak között bóklászunk, melyek közül valóban kevés tűnik lakottnak. Gyönyörködünk a kilátásban és kihagyjuk a birkamúzeumot. Azt gondoljuk, nem jöhet rosszabb a Lubenicébe ki-bevezető keskeny út után. Beli felé haladva azonban át kell értékelnünk ezt az álláspontot.

Belibe IV. Béla miatt megyünk. Vagyis, azért, mert egykori királyunk ide menekült a tatárjárás elől. A várost is róla nevezték el. Erre autózni kimeríti a kalandos fogalmát. Csak erős idegzetű, rutinos vezetőknek ajánlott. A hegyoldalba vájt egysávos út izgalmait hatványozza a tenger felé eső többszáz méteres mélység. Ráadásul kevés félreálló akad. A forgalom ugyan kicsi, de Murphy törvénye alapján a szembeforgalom úgyis a legszűkebb, legalkalmatlanabb résznél bukkan fel. Igencsak izgulok, mikor a férjem ezen a szakaszon kezd tolatni, hogy lehúzódjon. Persze az út későbbi része sem lesz jobb, csak kevésbé frásztörős. Helyette számolni kell a semmiből előbukkanó birkákkal, őzekkel. 

 A vöröses útkanyarulatok után elénk tekeredik a középkori város látképe. Parkoló persze itt sincs, de megoldjuk. A macskaköves sétány piciny, élettelen térre, aprócska templomhoz vezet. Csalódottak vagyunk. Valahogy többet vártunk. Ráadásul IV. Béla domborművét sem sikerül megtalálni.  A mélyben húzódó tengerparti részre már le sem megyünk. Inkább Cres felé vesszük az irányt, a népszerű Kovacine strandra, hogy fürdéssel zárjuk a napot. A part tele, árnyék elegendő akad, a víz lassan mélyülő, aprókavicsos. Igen kellemes. Engem persze a város is érdekel, így kérek egyórás kimenőt a családtól.

A Cres torony tíz perc sétányira található, bezárkózva, magányosan néhány lakóház között. Szomorú látvány. Nem időzöm nála, inkább az óváros felé veszem az irányt. Néhány szűk, régi utca, kedves templomokkal, a tengerparton sok fagyizóval és vonzó éttermekkel. A szokatlan, hogy még itt, a sziget legnagyobb településén sincs tömeg. Lehet, hogy azért, mert mindenki a strandon van? Nekem is ideje visszatérni. Mire hazaérünk, az őzek már javában bandáznak az úton.

Következő kirándulásunkat Losinjba tesszük.  Ez a sziget kisebb mérete ellenére jóval népszerűbb honfitársaink és más turisták körében. Gondosan kell beosztani az időt, mivel a két szigetet összekötő híd csak 9-17 óra között tart nyitva. Veli Losinj, azaz Nagy Losinj városa jóval kisebb, mint Mali Losinj, azaz Kis Losinj. A történelem alakította ilyen furán, mert időközben Mali Losinj lett a népszerűbb, ide telepedtek többen, de az elnevezés nem változott. 

Veli Losinjban alig találunk parkolót, de amikor végül sikerül letenni az autót egy hotel előtt, kiderül, hogy ez a legjobb opció az aprócska, hangulatos belváros felé. Rövid séta, minimális szintveszteség és csodás érkezési panoráma, öböllel, templommal, hangulatos, színes házakkal, vízbe ugráló emberekkel.

A kiköktő varázsa rám is hat. Dél van, éhes is vagyok. Olyan jó lenne leülni egy étterem teraszán, enni valami jellegzetes ételt. De nem lehet. Már csak négy óránk maradt, s még sok a látnivaló. A Veli Losinj és Mali Losinj között húzódó egyórás tengerparti sétaút sem fér bele a programba, így kopogó szemekkel, sprintelünk a következő városba. Parkoló persze itt sincs. A férjem már a kocsiból sem hajlandó kiszállni, ez megadja az alaphangulatot a városnézéshez. Rohanok egy kört Picilánnyal a hegytetőről a tengerhez, ahol az olasz elegancia ékszerezi fel a partot. Van kalózhajó is, ami különösen érdekelné a gyereket, de most nincs idő, szaladunk, korog a gyomrunk, de a kétórás fürdőidőt a homokos strandon nem szeretnénk tovább csökkenteni. Felkaptatunk a meredek emelkedőn a kocsihoz, s jöhet a nyugiprogram.

A leírások szerint Cikat városrészben, a Latino Beach bár előtt található a hőn vágyott strand. Megérkezéskor ámulattal tapasztaljuk, hogy a strandtól egy percnyire számtalan árnyékos parkoló vár ránk. Lesétálunk a minden kényelmet biztosító partra. Homok tényleg van, bár nem tűnik természetesnek. Inkább úgy, mintha beborították volna vele a tengert és partját, a meglévő kövek kirostálása nélkül. De azért feltétlen örülünk. A gyerek olyannyira, hogy a vízbe szinte be sem megy, inkább beássa magát a parti homokba. 

Lehetne önfeledtebb a strandolás, ha nem kéne folyton az órámat nézni. De a hidat, Cres felé feltétlen el kell érni. Sikeres landolás, negyedórával a zárás előtt, így még arra is van idő, hogy Picilánnyal hat perc alatt bejárjuk Osor óvárosát, s utána családilag megnézzük, hogy is zajlik a híd elforgatása. Negyedóra múlva már a hajóké az átjáró.

Az utolsó nap a rossz döntéseké. Későn indulunk el a Kovacine strandra, ami messze van. A Punta Krizából kivezető út gyötrelmes, a Plodinében rekord hosszúságú sort kell kivárni a pénztárnál, ráadásul jó későn érünk haza. Szerencsére még idejében ahhoz, hogy Picilány utoljára diszkózhasson. Mielőtt lefeküdnénk, az eső is elered. Örülünk. A vendégek szétszaladnak, mi pedig egy éjszakát végre nyugodt alvással tölthetünk. 

Hazafelé, kényelmi szempontból már inkább a meragi kompkikötőt választjuk. Közelebb van, jobb úton. A kilátás itt is szép, de hiába indulunk korán, végeláthatatlan sorba csatlakozunk be. Az ügy gyorsítása érdekében lesétálok a pénztárhoz. Az autók már gurulnak a komp fedélzetére, de még mindig nincs jegyünk. Kétséges, hogy fel fogunk-e férni a járatra. Sétálok az autók mellett, latolgatom az esélyeket. Már az utolsó négykerekűeket irányítják a hajóra, amikor felnyitnak egy padlóajtót. Ja, hogy itt ilyen is van? Így már esélyesebb. Utolsóelőttiként gördülünk le a komp gyomrába. Innentől már minden a helyére kerül. 

2022. október.

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat