Stockholmba csak bankkártyával

Szerintem még életemben nem gyalogoltam ennyit külföldi nagyvárosban, mint Stockholmban. Ha Viki órája megbízható, átlag 13 kilométert teszünk meg naponta, és közben nagyon jól szórakozunk.

 Miután kellő mennyiségű tekergés után megtaláljuk a reptéri kijáratot, több lehetőség áll előttünk, hogy bejussunk Stockholmba. A leggyorsabb és legdrágább az Arlanda Express gyorsvasút lenne, ami bő negyedóra alatt repítene el a főpályaudvarra. Közbenső megoldásként választhatnánk a Flygbussarna reptéri buszt, bartáságosabb árért, kb háromnegyed óra utazást. Mi a leglassabb, ám költséghatékony megoldás mellett döntünk. Némi technikai nehézség után aktiváljuk háromnapos bérletünket, s az 538-as vagy 579-es busszal nagyjából tíz perc alatt Marsta állomáson vagyunk, ahol már kiegészítő jegy nélkül használhatjuk a Pendeltagot, a helyi vonatot. Az út nagyjából másfél óra úgy, hogy a reptérről csomagostul a Vasa Museumba megyünk. Szokatlanul meleg van, bánjuk, hogy nincs nálunk rövidnadrág és sajnos a múzeumban csomagmegőrző sem üzemel. Különös érzés sporttáskával csodálni egy négyszázéves, gigászi hadihajót, de az élmény így is átélhető. A monstrum hét emelet magas, fából készült, többezer szobor díszíti. Rövid pályafutása alatt egy kilométert tett meg, utána elsüllyedt, sok ember halálát okozva. A holtak rekonstruált arca most egy vitrinből tekint vissza ránk, személyesebbé téve a tragédiát.

Zárásig maradunk, majd elfoglaljuk bázisunkat a Kungsholmen negyed hipermodern szállodájában, ahol nem megy az online bejelentkezés, de kapunk segítséget. Közel a belvároshoz, az ablak nélküli -1 szinten. Nem probléma, így terveztük, ettől a komfort még megvan, csak az a kék lámpa ne világítana olyan veszettül éjszaka!

A következő napot palotalátogatásra szánjuk. Mivel korán kelünk, belefér néhány művészi metróállomás megtekintése is. Nincs szoros menetrend, a program az igényeink és körülményeink alapján alakul. Első szemlélők közt vagyunk a Drottningholmi palota őrségváltásánál. Meglepve tapasztaljuk, hogy az esélyegyenlőség jegyében a katonák jó része nő. Mivel a palota a svéd királyi család lakhelye, érthető, hogy őrök vigyázzák, s csak a terület bizonyos hányada látogatható. Így is hatalmas terület, bőven kell rá időt szánni. Az épület káprázatos barokk-rokokó termeiben még nincsenek csoportok, kiélvezhetjük, hogy pár percre csak a miénk a királynő kékbe bújtatott hálószobája, a fehér-arany színekben pompázó könyvtár és a többi terem.

Éppen jó időben végzünk az andalgással ahhoz, hogy jegyet váltsunk a Palotaszínház első, 11.15-ös turnusára. Még az is belefér, hogy Viki elhagyott Kulturkártyáját megkeressük. A kártya rendkívül hasznos, sok múzeumba félárú belépésre jogosít. Egy évre érvényes, de már ezen az úton megtérülő befektetés.

A csoportot négyen alkotjuk, később befut még egy idősebb házaspár is. Barátságos létszám. Idegenvezetőnk korhű jelmezben kísér végig a termeken, láthatóan élvezi szerepét, miközben színes történeteket mesél az 1777-es évektől fénykorát élő színházról. A teátrium eredeti alakjában maradt fent, egykori technikai berendezései működtetik, s a mai napig rendeznek benne előadásokat, amiken a királyi család is részt vesz. 

A kínai pavilon megtekintéséhez, mely nyári rezdienciaként szolgált, először a hatalmas angolkerten kell áthaladnunk, majd egy kellemes, fákkal övezett parkon. Az  alsó részben kínai porcelánok, használati tárgyak, a felső részben egy pici könyvtár, fogadószobák, és a királynő párnázott vécéje. Utóbbira a teremőr zseblámpája hívja fel a figyelmet, mert éppen nincs világítás a felső szinten. Az eblédlő a palota közelében, külön épületben helyezkedett el. A pavilonból kilépve a parkot fedezzük fel, a kis kedvencek sírhalmait, az erdős-tavas részeket, belélegezve a kis sziget nyugalmát, majd rövid ebédszünetet beiktatva a király "munkahelye", az óvárosi palota felé vesszük az irányt, és persze metrózunk, míg tehetjük. Hasonló épület, hasonló, káprázatos berendezéssel. A folyosókon hatalmas tömegek hömpölyögnek egyik teremből a másikba. Olyan, mintha Stockholm összes turistája a Gamla Stan környékére csoportosulna. Nem csak a palotában, az utcákon is emberáradat sodor minket tova a hajóig, amivel a Múzeumszigetre megyünk. Mára már eleget gyalogoltunk, így a nap hátralévő részében hajózunk, pihenünk, s hazafelé még megnézünk néhány elképesztő metróállomást.

Másnap elnyűtten ébredünk. Szerencse, hogy nem kell messzire gyalogolni, a 3-as busz, elvisz minket a Södermalm negyedbe, ahol  a Mariaberget ösvényről csodálatos panoráma nyílik a városra. A fényképezőm sajnos itt jelent sztrájkot. Próbálok úrrá lenni csalódottságomon, végül is a telefonommal még mindig fotózhatok. De már nem ugyanaz. Azért nagyon sajnálni nem kell,  hiszen csodás helyeket járunk be, nagyon egyedi játszóteret találunk, kicsi házakkal, fullos berendezéssel. Lejtő-emelkedő utcák, bájos házikók, biciklisek, és a hab a tortán, hogy a Katarina kilátó teraszáról még ingyen le is liftezhetünk, hogy újabb metróállomásokat lessünk meg az őrségváltásig. Minden megállóra tíz percünk van, a metró menetrendje alapján, de így is túllövünk a célon. A 12.15-ös őrségváltásra csak negyedórával előbb érünk oda, s akkor már csak a hatodik sorban jut hely.

Néha kikandikálunk egy fül és egy áll között, de így nem élvezhető. Hátat fordítunk az őrségváltásnak, s lemegyünk a Fegyvertárba. Jó döntés. Páncélok, szép ruhák, érdekes történetek. A lovagi sisak felpróbálása után stílusosan az IKEA-ban eszünk svéd húsgolyót. Eddig jól halad a program, de a délutáni menetrend az eső miatt felborul. Belefutunk egy koncertbe, de elszántan tovább megyünk a Haga Park irányába, hogy megnézhessük III. Gusztáv pavilonját. Gyönyörű, ligetes, tavas park, közepén a kis, sárga villával, futókkal, libákkal, akik nem zavartatják magukat jöttünkön. Egy vidám krisnás csapat zenél egy nagy fa alatt, a pavilon közelében. A jegyárus hölgy sajnálkozva közli velünk, hogy az épület csak vezetéssel látogatható, s bár csatlakozhatnánk még az utolsó csoporthoz a negyedóra késésünkkel, de a vezetést svédül tartják. Csalódottan fordulunk ki az ajtón. Holnap már esélytelen visszatérni, hiszen utazunk haza. Ráadásul az eső is szakadni kezd. Még készítek egy lopott képet az egyik teremről, amit nem rejtenek függönyök, majd a telefonom meghibásodást jelez, törli az utolsó tíz képet. Mire helyreáll a rendszer, az eső megállíthatatlan, s a függönyöket is behúzzák. Nem vágyom másra, csak feküdni, pihenni. Pedig itt a Pillangó park is a közelben. De most regenerálódnunk kell, hogy megismerhessük a főváros éjszakai, bulis arcát és megvegyük az ajándékokat. 

Utolsó napra maradt hát a Múzeumsziget felfedezése. Adunk egy esélyt a Nordiska múzeum izgalmas épületének, ami néprajzi kiállításokat mutat be az 1500-as évektől napjainkig. Próbálok készpénzzel jegyet venni, de kizárólag bankkártyával lehet vásárolni. Ha szerencsénk van, néhány kisebb élelmiszerbolt még elfogadja a koronát, de ez a maximum. Nem meglepő, hogy a villamoson még a kéregető is QR kóddal jár. A múzeumnak ingyenes csomagmegőrzője van, ami nem utolsó szempont utazás előtt. Így még az is belefér, hogy egy kényelmes sétát tegyünk a szigeten, s utána meglátogassuk a Skanzent. Persze, jobb lett volna ezt is csomagok nélkül, mert itt már ára van a tárolásnak. Maga, a Skanzen, az 1800-as évek végén épült, s nemcsak régi, gyönyörű épületeket rejt magában, de körhintát, állatkertet és játszókat is. A házak közül sok csak kívülről tekinthető meg, viszont ami nyitva van, ott  dolgozik az üvegműves, a nyeregkészítő, folyik a kereskedelem. Láthatunk villákat, működő műhelyeket, és egy csodálatos fatemplomot, a Seglora templomot, ami még ma is az egyik legnépszerűbb esküvői helyszín. Minden nyitott házban lehet beszélgetni az adott szakmák képviselőivel, s akinek kedve és pénztárcája engedi, akár felvonón is meghódíthatja a területen lévő dombot, ami gyalog sem megerőltető. A 2,5 órás skanzentúrát egy felejthető fagylaltozással zárjuk, majd irány a reptér, immár elég nagy tömeg kíséretében. A pilóta fantasztikus viharkerülést végez hazafelé, így kellően biztonságos távolból gyönyörködhetek az égi fényjátékban. Az éjszakai órákban landolunk Budapesten, késés nélkül, élményekkel megrakodva.

2025. július

 

Köszönet Vikinek a töretlen jókedvért, a társaságért és a fáradhatatlan navigációért!

1 SEK = 36 Ft

Árak: 

SL közlekedési kártya 72 órára 360 SEK (bizonyos hajójáratokra is jó)

1 közlekedési jegy 75 percre, 43 SEK

Kulturális Örökség Kártya 300 SEK (érvényes egy évig, sok múzeumba 50%-os belépő)

Vasa Múzeum  230 SEK (Nincs rá kedvezményünk)

Drottningholm Palota és színház (80 +80 SEK Kulturális kártyával)

Kínai Pavilon 65 SEK (Kulturális kártyával)

Sajtburger 17 SEK

Stockholmi Palota kombinált jegy 140 SEK (Kulturális kártyával, tartalmaz 4 múzeumot)

Fegyvertár 90 SEK (Kulturáis kártyával)

Svéd húsgolyó menü (előétel, főétel, süti) 93 SEK

Nordiska Múzeum 85 SEK (Kulturális kártyával)

Sült krumpli + csirkehús 65 SEK

Skanzen 285 SEK (Nincs rá kedvezményünk)

 

 

 

 

Oldal: Stockholmba csak bankkártyával
Bea weboldala - © 2008 - 2025 - irix.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat