Bea weboldala

Szabadidő és sport

In Memoriam

 

"Szeretlek! Boldog szülinapot!" - mondtam, s eligazgattam a vázában a gondosan kiválogatott, hosszú szárú, narancstól izzó rózsákat. Ő hallgatott. Persze, hisz mit is válaszolhatna egy sírkő? Valami azonban mégis történt. Babona vagy sem, de ebben a pillanatban kisütött a nap. Mégis kaptam feleletet. Aztán meséltem tovább, mint ahogy a babáknak szokás, születésük előtt. Elmondtam, hogy hiányzik, nem pótolható, hogy néha fogalmam sincs, mit csináljak, és nem tudom, hogy egyáltalán büszke lenne-e rám. 

Tizennégy év telt el, mióta meghalt. Az első tíz pokoli volt. Utána pedig a kényszerű elfogadás következett. Meg kellett tanulni nélküle élni. 

A temetésre gondoltam. Február vége volt. Képek villannak fel. Hó, eső, havaseső, szél és napsütés. Barátok, rokonok, ismerősök részvétnyilvánításai. Sokan voltak. Nem láttam az arcokat, de éreztem, hogy ott vannak. Valaki fotózott. Morbidnak tartottam. Minek nézzek síró arcokat évek múltán? Nem akartam emlékezni erre a pillanatra. Most sem ezt keresem. Az együtt töltött emlékek után kutatok. Többet szerettem volna, de nem lehetek elégedetlen. Van, akinek ennyi sem jut. Nekem ott vannak a közös karácsonyok, amikor együtt díszítettük a karácsonyfát, vagy az ebédre készülődés, amikor anyu gondosan megkomponált fánkjaira kötött csomót. A séták, amiket Arthur kutyámmal tett, hogy én tanulhassak a vizsgáimra. Komótosan ballagtak egymás mellett, mint akik mindenről tudnak hallgatva beszélni...

apu.jpg

Az aggódó arckifejezés, amikor bálba mentem, a szokásos atyai kérdéssel: "Így akarsz elmenni? Legalább vegyél fel valamit!" És amikor képes volt végignézni a magyar-olasz meccset, csak azért, mert tudta, hogy odakint szurkolok, és a focit ugyan utálta, de engem szeretett volna látni legalább egy pillanatra a tévében.

Zseniális humorérzéke volt. Gyakran ihlettük karikatúrák rajzolására. Anyu gyorshajtása Bulgáriában, az én tanári hivatásom, amire rendkívül büszke volt. Azt hiszem, akkor is ugyanígy érzett volna, ha más szakmát választok. A lényeg, hogy örömem leljem benne.

Írhatnám, hogy a világon a legjobb apa volt, de ezt közhelynek érzem. Inkább azt írom, hogy apu volt gyerekkorom férfi főszereplője. Tőle vettem a mintát a jóhoz, és ő volt, aki megmutatta a szépet és az értékeset, hogy amikor felnőtté válok, magam is tudjak helyes véleményt alkotni. 

Ő már nincs velünk, de tanítása, embersége, humora sokszor eszembe jut, és átsegít a nehéz pillanatokon. Ma lenne 76 éves.

 

 Budapest, 2015. június 11.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 1
Heti: 11
Havi: 257
Össz.: 45 064

Látogatottság növelés
Oldal: In Memoriam
Bea weboldala - © 2008 - 2024 - irix.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »