Bea weboldala

Elszigetelve

Ez az utazás más, mint a többi. Szükségünk van rá, de nem hozza el azt a békét és megnyugvást, amit várok. Mi hiányzik hozzá? A régi életem és egy nélkülözhetetlen személy, akit mindig hívtam, mikor megérkeztem az ismeretlen, új élményeket rejtő célpontomra. Most süket a csend, benn szorul a szó, s a vonal, melyet tárcsáznék, már nem létezik.

 Utazásunkat alapvetően a járványhelyzet határozza meg. Csak az autó jöhet szóba, amivel biztosabban számolhatunk. Mielőbb induljunk, míg a helyzet nem változik. És minél kevesebb ember legyen a környéken, kerülve a kockázatot. A tömeg amúgy sem hiányzik.

Az úticél adja magát. Egy kis horvát sziget, Dugi Otok, ami elérhető anélkül, hogy a gyerek halálra unná magát, s ha kultúrprogramot nem is tartogat, arra megfelelő, hogy pihenjünk, s élvezzük a természet szépségét.

A sziget mindössze 50 km hosszú és 5 km széles. Egyetlen egyenes út szeli át, ez köti össze a tizenegy várost, melyek közül a legnagyobb és tán a legszebb Sali, a maga 800 főjével. 

Zadarból indul a komp, naponta háromszor, mely átvisz a szigetre. Célszerű előre megvenni a jegyet. Azt azonban álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a délelőtti hajót is elérnénk. Így most hosszú, végeláthatatlan várakozásba kezdünk a hatalmas kikötőben. Maga a hajóút másfél óra hosszú. Tényleg az. Mármint hosszú. A táj nem túlzottan változatos, a gyerek viszont annál energikusabb. Nehéz lefoglalni. Alig várjuk, hogy megérkezzünk Brbinjbe, ahonnan még félórát autózunk Saliba. A kilátás itt már tényleg lenyűgöző. A szállás megközelítése azonban nem egyértelmű. Délelőtt egyik irányból lehet behajtani az utcába, ami annyira új, hogy a GPS sem tud róla, délután pedig a másikból. Úgy tűnik, ez nem csak nekünk okoz zavart.

A szállás a gyalogos kompkikötőben van. Felénk tornyosuló, rózsaszín épület, sok lépcsővel. Leginkább az erkélyét szeretem, ahonnan a kis falucska mindennapjaira láthatunk rá. Amit kevésbé zárok a szívembe, az az esti zenebona. Sosem gondoltam volna, hogy egy kisváros ilyen hangos tud lenni. Turista alig van, de aki él és mozog, mintha a környék kocsmáiban, éttermeiben töltené az éjszakáit. Az alvás végig problémás. Morcos vagyok. Napközben kell pótolni a lemaradást, ami egyébként ajánlott is az erős UV sugárzás miatt.

Sali bájos település. A strand nincs a szomszédban. 600 métert kell gyalogolni, át a városon, a végén kaptatóval, vagy végig a tengerparton, emelkedő nélkül, de jóval hosszabban. Időnként versenyzünk, hogy meglássuk, melyik gyorsabb. A türkiz víz nem okoz csalódást. A bejutás azonban kicsit küzdelmes. Sziklás, helyenként csúszós, még a lépcső közelében is leshetnek vérszomjas sünök. De a hűsölés most a legjobb. Az idő lelassul. Nem rohanunk sehová. 

Mivel tömeg nincs, a vendéglátóhelyek száma is korlátozottabb, nem is beszélve a helyi közért kínálatáról (ami ebben a városban a legbőségesebb). Még nem ismerem a viszonyokat, de hamar rájövök, hogy akkor kell megvásárolni a szükséges cikkekeket, amikor van belőle, mert utána napokig is várni kell rá.

 Hamarosan belevágunk a sziget felfedezésébe. A szállásadónk felhívta a figyelmet arra, hogy az  oly népszerű Saharun strandot messziről kerüljük el, mert alga borítja, kiábrándító látvány. Veli Ratba megyünk, a sziget másik végére. Sehogy nem sikerül bejutni a faluba a tiltótáblák miatt, de mint kiderül, nem is ide készültünk. A világítótoronyhoz egy másik út visz, az erdőn keresztül, hosszan kanyarogva. A torony sajnos magánterület, de az előtte álló hatalmas hintán limbálózhatunk kicsit, élvezve a fehér sziklás tengerparti kilátást.

A strand a kemping területén helyezkedik el. Egyetlen étterem ad étkezési lehetőséget, hosszas várakozási idővel. Próbáljuk kihúzni egy fagyival, amíg tudjuk, de sajnos nem üti el az éhséget. Így csak viszonylag rövid ideig élvezzük a gyönyörű, ámde roppant kényelmetlen, minden porcikánkat megkínzó köves part vendégszeretetét. Igyekszünk vissza Saliba, a már bevált hamburgereshez. Igazi kuriózum.

Másnap tengerre szállunk egy kis magántársasággal. Picike hajóval indulunk neki a kalandnak. Rajtunk kívül egy svájci család tartózkodik a fedélzeten. Cél a Telascica Nemzeti Park és a Kornati Nemzeti Park felfedezése. A Telascica hatalmas sziklái állítólag hajóról a leglátványosabbak. Ez sajnos nem derül ki számunkra, mert az idő kissé viharos. A kapitány egy ideig küzd a háborgó hullámokkal, végül a biztonságunk érdekében inkább visszafordul, épp amikor felbukkannak a láthatáron a hatalmas monstrumok. Angolul magyaráz, lelkesen gesztikulál mindkét kezével, háttal a kormánynak. Figyelmem megoszlik közte és aközött, hogy nekimegyünk-e valaminek. Innentől békésebb vizekre evezünk. Srandolunk, ebédelünk egy helyi gazda kertjében, az olajfák között. Mások is vannak az öbölben, így a kiszállás, beszállás idegen hajókon átmászva megvalósítható. A továbbiakban a Kornati 147 szigete között csalinkázunk. Nem utolsó látvány, de azért hiányérzettel zárom a napot.

Ha tengerről nem sikerült megnézni, nekivágunk a Telascica Nemzeti Parknak gyalogosan. A taktika nem válik be. Még délután hatkor is kell jegyet venni. Igaz, másnapra is érvényes, de ez túl későn derül ki számunkra. Salitól negyedóra gépkocsival, s bizonyos része autóval is bejárható. Van itt néhány nyaraló, horgászok, kis hajók, mivel a tenger egy öble idáig benyúlik. Mi a kilátóhoz igyekszünk, megcsodálni a sziklamonstrumokat, s a belső sós tavat, melynek vize reumás megbetegedésekre ajánlott. Káprázatos az elénk táruló táj, mely mellett az ember törpének érzi magát. Az óriáskövek, az apró szigetek, távolabb a Kornati. Nagyobb túrára csak gyalogosan van lehetőség. Már a benyúló tengeröböl is messze van a parkolótól. A part kellemes, itt nem kéne küzdeni a sziklákkal a vízbe jutásnál. Nem ragadunk le az elején. A homokos tengerparthoz igyekszünk, s addig még jókora séta áll előttünk. Elhaladunk a tábor mellett, felkapaszkodunk a kilátó ponthoz, mely valóban lenyűgöző, de minden tábla lebeszél a sziklákon való továbbhaladásról. Szót fogadunk.

A sós tó vize nem igazán csábít fürdésre, de arra jó, hogy a gyerkőc figyelmét elterelje a jobb oldalon elhelyezkedő kalandparkról. Ha észrevenné, soha nem érnénk oda az úticélhoz. Igaz, így sem könnyű. A tavacska partján haladva az út egyre inkább botlatóvá válik. Kiálló gyökerek, ágak akadályozzák a haladást, s számomra beazonosítatlan állatok figyelik mozgásunkat. A tó végénél letérünk a tengerpart fehérköves öbléhez, melyet számtalan kavicsrakás tesz izgalmasabbá. Átbotorkálunk rajta. Az út egyre járhatatlanabb, nehezebb, meredekebb, s az idő gyorsan halad. Egy darabig még küzdünk, de a cél előtt nem sokkal feladjuk. Itt már ösvény sincs, s mi szeretnénk épségben visszatérni, megtenni a nehéz szakaszt még világosban, míg látjuk, hová lépünk. Nagyjából sikerül. Járt botlatós utat nem hagyunk el járatlanért. A sötétség a tó távolabbi csücskénél ér utol, ahol magyarok élvezik az esti fürdőzés örömeit. Denevérek kíséretében gyalogolunk tovább. A parkolóban már csak a mi autónk áll. Este tíz óra, mire hazaérünk. Még bőven lenne felfedezni való, de sajnos már nem térünk vissza. Elég prózai okból. Valahányszor kiállunk a szállás elől, elfoglalják a parkolóhelyünket. Ezen a környéken pedig az árnyékos parkoló valódi kincs. 

Marad tehát a pihenés, strandolás, esti csillagnézés kicsilánnyal, míg a helyi kocsmákat, éttermeket és a fagyizót megtöltik az Európa Bajnokság lelkes szurkolói. A strandon most csak kettesben vagyunk leánykámmal. Leheverünk a stégre, élvezzük az estét, hallgatjuk a parti bisztróból kihallatszó gólörömöt. Egy arra tévedő kutya, aki a gazdáját sétáltatja, érdeklődve vesz minket szemügyre. Igen vicces. 

Igyekszem időben visszaérni, mivel az apartmanhoz csak egy kulcsot kaptunk. Kár annyira sietni. Messze vannak még a tizenegyes rúgások. Kicsilány már alszik, mire az éjszaka az olaszok győzelmi énekét harsogja felénk. Az ünneplés hajnalig kitart.

Rápihenünk az indulásra. Még egy zadari kitérőt teszünk a híres szélorgonához. Nem több öt percnél, de kicsilány látványosan szenved, kezét fülére tapasztva. Ez a látvány tényleg nem erősít a maradásban, bár szerintem érdekes a helyszín. Feladom. Hosszú még az út hazáig.

2021. december

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat