Három nap, három város

(Brugge, Ghent, Brüsszel)

 

Régóta terveztem egy Koppenhága-Malmö hosszú hétvégét, de egy éles kanyarral mégis inkább Brugge felé vettük az irányt, amiről az Erőszakik című film óta tudjuk, hogy "maga a Pokol".

Ha Brüsszel környékére terveztek, ne ragaszkodjatok a fapadosokhoz! Mindegyik a Charleroi reptérre érkezik, ahonnan még egy órát utazhattok a fővárosba, és a kiegészítő szolgáltatások kiadják azt a különbözetet, amit egy normál légitársaságnál fizetnétek azért, hogy kényelmesen és ténylegesen Brüsszelbe érkezzetek. Ami a legmegdöbbentőbb számomra, hogy ezen a reptéren még a vécé is fizetős.

Brugge-be Flibco busszal a legegyszerűbb eljutni innen. 1,5-2 óránként jár, az utazás két órát tart, uncsi autópályákon, de aki tud, alhat közben a buszon. A mázlista! Ez az útvonal érinti Ghentet is, aminek nevét várakozás közben hallom Hentnek, Kentnek is, de hivatalos szervek megerősítése szerint Gentnek kell ejteni. Ugyanez a sokszínűség célpontunkra is igaz, ami flamandul Brugge, franciául Bruges. Hiába, Belgiumban semmi nem az, aminek látszik. :) 

Még be sem lépünk Belgium egyik legszebb városába, amikor átesünk az első sokkon. Az átkelőnél honfitársunk nem túl megnyerő, de annál hangosabb módon képviseli hazánkat.  Szerencsére a későbbiekben magyar szitokszót nem hallunk, így kezdődhet a hangolódás a középkorra. Az óváros kicsi, gyalog minden megközelíthető. Minden szép, és szépségében hasonló is, bár a városmag felé közeledve még várnak ránk "leg"-ek.

Ha erre a vidékre utazol, figyelj rá, hogy ne a háromnapos ünnepen érkezz, amikor a szállások nehezen elérhetőek, és jóval drágábbak, egyébiránt pedig a utcán lévő emberek száma is megugrik! A tömeg már az ünnepet megelőző napon is jelen van, így a város nagyjából délután öt és másnap reggel tíz óra között élvezhető. A Piactéren lakunk, egy négyszázöt éves épületben, melynek keskeny és meredek lépcsője az eredeti hangulatot idézi. A recepció maga az étterem, a recepciósok a pincérek. Imádjuk. Még akkor is, ha az ablakunk nem a Marktra, hanem a hátsó udvarra néz. Kulcsunk nincs, csak egy kódunk, amivel akkor jövünk-megyünk, amikor akarunk. És most akarunk, mert kevés az idő. Elsőként az Adornesdomeinhez, vagyis a tizenötödik századi Jeruzsálem templomhoz sétálunk, ami elég "messze" esik tőlünk, legalább negyedórás kiruccanás.

A templom a mai napig az Adornes család tulajdonában van. Három részből áll: egy angol társalgó, egy kiállítás, és maga a kápolna, ahol az Adornesek sírja, és Krisztus koporsójának másolata is fellelhető, de csak guggolva közelíthető meg. Sokáig ámuldozom az autentikus hangulat, a belső terek égbefutó magassága, a fali festés és az egyedi báj láttán.

Marcsi már alig várja, hogy kijöjjek a templomból, és mehessünk hajózni. Ha Brugge-ben jársz, muszáj részt venni csatornahajós városvezetésen, ami harmincöt perc, és négy kikötőponton lehet felszállni. Mi a Rozenhoedkaainál, a legismertebb fotópontnál szállunk be, viszonylag jó érkezéssel, így a csónak első felében kapunk helyet. Önfeledten utazgatunk a Dijver csatornán, öreg hidak és épületek lábánál, megnézve mindent alaposan, más nézőpontból. A múzeumok már zárnak, de még egy gofri belefér Ottonál. Brugge a waffel, a sültkrumpli és a csokoládé vidéke. Erre Otto tökéletes például szolgál. Helyben készített, mennyei csemege, amin még a virág is ehető. 

Most már van idő céltalanul lődörögni a középkori utcákon. Minden közel van, nem rohanunk. A Beginjhof tizenharmadik századi kolostorudvara végtelen békét áraszt. Kiabálni tilos. A nárciszok épp elvirágoztak, de a zöld fű és a fák jelenléte így is fantasztikus látvány. Az apácák lakhelye mellett, rövid sétára egy impozáns parkban található a Szerelmesek tava. A nap még melegen süt, jól esik kinyújtóztatni fáradt tagjainkat. A legenda szerint egykor nimfák úszkáltak a tóban, mi a vöcsköket figyeljük.

A Markton, ahol lakunk, már a kilencszázas években is működött piac, nem csoda, hogy történelmi épületek sora vesz körül. Ott a Historium, egy utcányira a Burg, a Városházázával és a Szent Vér-bazilikával.  A Belfort középkori harangtornyának 366 lépcsőjét most kihagyjuk, de vacsora előtt megnézzük a belső udvart, aztán irány a negyedórára lévő külváros, ahol a másik híres ételt, a sült krumplit csócsáljuk. Igazából nem is a burgonya a lényeg, hanem a szószok.

Hazafelé a kivilágított épületek a város virgonc oldalát mutatják. Mögöttünk van a bulizóna, aminek zajából hozzánk semmi nem szűrődik be. A Piactér is estélyit öltött, az éttermek tele vannak. De jaj! A szobánkba érve döbbenünk rá, hogy kihagytuk az éjszakai Rozenhoedkaait. Semmi gond. Hiába múlt el már este tíz óra, ez csak egy háromperces séta. Visszamegyünk. És megéri. Fantasztikus élmény.

Másnap reggel még ébredezik a városka. Előző nap nem sikerült közértet találnunk, csak csokiboltot, marcipánboltot, waffelest, karácsonyi boltot, újabb csokiboltot. Most azonban elénk toppan a reggelink, a szomszéd utcában, egy jól felszerelt boltban. Étkezés után irány a  Sin-Janshospitaal régi gyógyszertára. Nincs gond, csak a tizenötödik századi berendezés egyedi hangulatára vagyunk kíváncsiak. A gyógyertárat ezerkilencszázhetvenegyig apácák vezették. Maga a kórház is látogatható, ott művészeti kiállításokat tartanak.

A Onze-Lieve Vrouwkerk, vagy egyszerűbben a Miasszonyunk-templom egy régi gótikus templom, Brugge legmagasabb tornyával és Michelangelo szobrával, közvetlenül a kolostorgyógyszertár szomszédságában. Ide épp csak bepillantunk, mert ideje kijelentkeznünk a hotelből. A Szent Vér-bazilikába már csomagokkal, de a lehető legjobb időzítéssel érkezünk. Az ezeregyszázas években épült templom külseje leginkább palotára emlékeztet, díszes ablakai a reneszánsz jegyeit viselik. Krisztus vére, a szent ereklye a keresztes hadjárat során kerülhetett ide. Egyelőre kevés a látogató, és az őr hamarosan őket is kitereli. Mi ekkor már a mellékkápolnában várjuk, hogy Krisztus vére, és az azt őrző egyházi személy elé járulhassunk. Szerencsések vagyunk, hogy láthattuk ezt a csodát, és most átsétálunk a mellette levő másikba, a Városházára, melynek gótikus termében órákig ücsörögnénk, ha lenne rá időnk. Az interaktív kiállítás is érdekes, mely Brugge történetéről mesél. 

Igazi fesztiváli hangulatba csöppenünk a kapu előtt. Felvonulás a téren, nekünk pedig elvonulás a Koningin park felé, hogy legyen filmes helyszínünk is. Innen azonban gyorsabb tempóra kell váltani, mert 13.20-ra már a ghenti várban kell lennünk. Marcsi nehezen válik meg Brugge-től, még betér minden második ajándékboltba. Az állomás folyamatosan ontja magából a turistacsoportokat. Az utolsó pillanatban távozunk. Ghentben már nem fér bele a tévesztés (és a gyaloglás sem). A vonatról leszállva, a felújítás alatt álló pályaudvarról egyenesen az 1-es villamosra ugrunk. Jegyet is csak röptében veszünk. Időre a Grófok váránál (Gravensteen) vagyunk. 

A kasszánál kígyózó sorok. De nekünk nem kell várni. Mivel olvastam, hogy délutánra elfogyhatnak a jegyek, előre megvettem. Gördülékeny haladás, csak a humoros tourguide szabályozza a tempót. Ez sem kötelező, de jó sztorikat mesél.

A tizedik századi kővár építtetése igen sokba került. Fülöp, a várúr tizennégy éves volt, amikor feleségül vette a hasonló korú Erzsébetet. Az épület sok szerepkört töltött be eddigi "pályája" során. Most éppen turistákat szórakoztat, ejt ámulatba történeteivel, hatalmas termeivel, kandallóival és a várfalon lévő vécékkel. 

Habár a Brugge-i harangtornyot kihagytam, a ghentit nem szerettem volna. Főként, hogy itt van lift és sárkány is. (Nem én.) Ez a sárkány a történelmi városközpontot őrzi a toronyban, ami a jólét és a függetlenség szimbóluma, s egyben a középkori város riasztórendszere volt. 

A torony "meghódítása" egy lovagterem jellegű helyiség bal sarkából indul (érvényes jeggyel). Egy kevés lépcső először lefelé, majd felfelé visz a lifthez. A móka csak ezután kezdődik. Ha a gyanútlan turista a harmadik emeleten száll ki a tömegben, kell egy kis idő, míg rájön, hogy a toronyba felfelé nem gyalogolhat, kilátás itt nincs, csak harangok, vagyis az egyetlen lehetőség ismét a lift, amiben más eltévedt sorstársakkal utazhat lefelé, hogy a kiinduló pontról végre a negyedik emeletre jusson, ahol kilátás is van végre, csak ki kell várni, hogy az olasz szerelmesek megfelelő mennyiségű képet készítsenek egymásról. A panoráma viszont fantasztikus, úgyhogy megéri.

Miután a középkorban eleget gyalogoltunk, nagy fordulattal a Graffiti utcába kanyarodunk, a modern felé. Keskeny sikátor, színes falak, magvas gondolatok. Nagyon tetszik. Egészen addig, míg egy lelkes idegenvezető be nem vezet ide egy csoportot. 

Már csak a vacsora és a vízparton andalgás van hátra. Ghent is ugyanúgy középkori, mint Brugge, mégis hiányzik belőle a kisvárosi báj, ami utóbbiban úgy megkapott. A folyópart emberekkel zsúfolt, mindenki összevissza közlekedik, ha majdnem összeütköznek, akkor sincs harag, hangos szó. A belgák jó fejek, barátságosak és van humoruk. 

A tömeg már kezd sok lenni, lejártuk a lábunkat is, és már nagyon szeretnék a szállásunkon lenni. Mindenképp időben terveztünk Brüsszelbe érkezni, hogy kikerüljük a Midit, Európa legveszélyesebb pályaudvarát, de nem állunk jól. Szerencsére elcsípjük a háromnegyed hetes vonatot. Nem olyan elegáns, mint az előző, az út is a duplája, viszont be tudunk menni vele a Centrumba. Este nyolc után esünk be a szobánkba, ahol az ágy kicsi, a fürdőszoba penészes. A szálloda tele, cserére esély sincs. Elcsigázottak vagyunk, de még besétálunk a Főtérre, hátha látunk fényjátékot. Ha lenne, se látnánk, olyan későn érünk ki. De az épületek gyönyörűek, tündöklőbbek, mint nappali gúnyájukban. Azért késő este még egyszer nem jönnék ki gyalogosan. A környék nem mindenhol bizalomgerjesztő.

Brüsszeltől nem tudjuk, mit várjunk. A fix programpontunk az Atomium, és a mellette levő Laeken park. Már nyitás előtt negyedórával ott vagyunk. Mások is hasonlóképp gondolkodnak, így nem vagyunk elsők a sorban, de viszonylag gyorsan haladunk. Ha az online jegyeseket is beleszámoljuk, húsz-harminc perc alatt már el is jutunk a liftig. Akkor még nem tudunk a lift nyújtotta vibráló látványról, de visszafelé már igen, és ott még szerencsésen is tudunk helyezkedni.

 Az első kötelező látványosság az Atomiumban a kilátás a Mini-Europára és a környező parkra. Körbejárva akár be is sorolhatunk a lifthez, utána kezdhetjük látogatni a többi gömböt. Egy átlagos kiállítással indul, de utána már a mozgólépcső is színes álomvilágba visz. Az első szín a mélykék, a vibráló fények, majd a piros. Itt időzöm a legtöbbet, De a következő terem is érdekes. Világoskék, szinte fehér. Utána már csak lefelé van. Szó szerint. Ott már csak natúr lépcső van, és egyre melegebb. Futok még egy kört, annyira szeretem. De ez tényleg futásra sikeredik. Kiábrándítóan sokan vannak. 

Odalent már Emőke vár, a legrégibb barátnőm, aki Belgiumban él. Brüsszeli barátnőjét, Magdit is magával hozta, hogy együtt töltsük a nap nagy részét. Magdi mindent tud a városról. Otthonosan mozog a hatalmas parkban, amiben ember alig lézeng, s olyan helyekre vezet minket, amiknek a létezéséről nem is tudtunk. Megnézzük a kínai pagodát, fotózkodunk virágzuhatagokkal, tenyerünkben tartjuk az Atomiumot, majd bevesszük magunkat egy plázába, ahol madárcsicsergős a vécé, és piros lámpával jelzi, ha foglalt. (Bocs, de a mellékhelyiségek Belgiumban tényleg nagyon izgalmasak.) Igazából az ebéd miatt jöttünk a bevásárlóközpontba, és itt kellene búcsút vennünk, de annyira élvezzük egymás társaságát, hogy a Belváros bejárására a lányok is velünk tartanak.

Visszatérünk a Főtérre, ami most még zsúfoltabb, mint este. Látunk szivárványszínű gyalogátkelőt, Cannabis boltot, és a pisilő kisfiú szobrát, aki most épp piros kabátot visel. Itt a legnagyobb a tömeg, de ennek okát inkább nem firtatom. Betérünk sok csokiboltba, és mindenhol kapunk kóstolót. Ha itt élnék, biztos ez lenne az egyik állandó programom.

Olyan sok helyen járunk, hogy meg sem tudom jegyezni, és Magdi csak mesél a város történetéről, mi meg szájtátva hallgatjuk. Kóstolunk ibolyaízű, lila édességet (cuberdon), ami belga specialitás, fényképezkedem bicikliző macskával, járunk templomban, a Királyi Palotánál, elmegyünk a Mont de Artshoz, ahol mindenki a lépcsőn ülve figyeli az alsó várost, miközben valaki zenél a téren, és a hangulat meghatározhatatlanul oldott és kellemes, mint amikor az ember szájában szétolvad a cukorka. Járni már alig tudok a lábamban lévő sok kilométertől, de már csak negyedórányira vagyunk a hotelünktől. Kezdek reménykedni a pihenésben, ám az óriáskeréknél egy új fordulattal beszállunk egy színes liftbe, és ismét az alsó városban baktatunk a Grand Place felé, miközben holnap hajnalban utazunk, és az összes közért bezárt. De még gofriznunk kell, mert Brüsszel is híres a waffelről, a sült krumpliról és a csokoládéról. Enélkül nem mehetünk haza. A török pincér rendkívüli örömmel fogad minket a Főtér előtti kiülősben, felsorolja mind a tíz szót, amit magyarul tud, mi pedig felszabadultan beszélgetünk. Fantasztikus napot töltöttünk együtt, és közeleg a búcsú. Egy biztos, innen már nem vagyok hajlandó gyalogolni, csak a buszig. Addig viszont nem gyalogolni kell, hanem futni. Így tudjuk meg utolsó este, hogy a járművön váltott jegy, sokkal olcsóbb, mint ha előre megvesszük.

Egész nap esőt jósoltak. Szerencsénk volt, elkerült minket. Amint a szobánk ajtaját becsukjuk, leszakad az ég, s óriási, áztató eső zúdul Brüsszelre. Kevés az alvásidő. Ötkor vár minket a taxi. Mehetnénk metróval, de inkább kikerüljük a Midit. A sofőr egy kedves, arab fiú. Nagyjából tíz perc alatt eljuttat a Flibco megállójához. Szürreális, de egy kártyaleolvasót tartó embertől veszünk jegyet a busz oldalánál, s öt perc múlva már a Charleoira tartunk. Így, hogy korán kint vagyunk, még van esélyem elfogyasztani életem legrosszabb szendvicsét, és húsz perc fejtörés után Marcsi megfejti a rejtvényt, hol kell becsekkolnunk. Jól el van rejtve, és a végeredmény is elég lehangoló. De nem erre koncentrálunk, hanem az átélt élményekre, a sok újdonságra, és rekordkilométerekre a lábunkban.

Budapest, 2026. május

 

Köszönet Marcsinak, hogy bizalmat szavazott Belgiumnak és nekem, a waffelért, az együttgondolkodásért és azért, hogy ilyen fantasztikusan bírta a horrorisztikus lépésszámot is! (Jobban, mint én.)

Köszönet Emőkének amiért időt és energiát nem spórolva velünk kalandozott (nem beszélve a sok extra kedvességről)! Örülök, hogy minket választottál.

Köszönet Magdinak a kellemes és sokoldalú vezetésért, és hogy ránk szánta az egész napját! Örülünk, hogy megismerhettünk.

 

Közlekedés

Flibco busz Charleroi Airport - Brugge  25 Euro

Flibco busz Midi - Charleroi Airport 20,59Euro

SNCB vonat Brugge - Ghent (kedvezményes hétvégén) 5,90 Euro

SNCB vonat Ghent - Brüssze (kedvezményes hétvégén) 8 Euro

Vonaljegy Brüsszelben: 2,90 Euro automatából, közvetlen a buszon 2,40 Euro

Taxi kb 10 perc útra 15 Euro

Jegyek/Belépők

Semmilyen városkártyát nem vettünk, mivel célirányosan haladtunk, és több városban voltunk, így nem érte volna meg. 

WC jegyár a Charleroi-n: 1 Euro

Jeruzsálem templom: 11 Euro

Csatornahajózás: 15 Euro

Szent Vér-bazilika: ingyenes

Beginjhof: ingyenes

Sint-Janshospiital gyógyszertár: 3 Euro

Miasszonyunk-templom: ingyenes, Michelangelo szobor megtekintése: 10 Euro

Városháza: 8 Euro

Ghent Belfort: 13 Euro (Brugge Belfort 16 Euro)

Atomium: 15 Euro

 

Étel: 

 Egy krumpli szósszal 4,90 Euro

 Gyros: 10,90 Euro

 McDonald's kis shake 2,50 Euro

 Waffel: 10 Euro

 Shake: 6 Euro

 

 

 

 

Oldal: Három nap, három város (Brugge, Ghent, Brüsszel)
Bea weboldala - © 2008 - 2026 - irix.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat